Hogy megszelidítsünk valamit, a szemébe kell néznünk. Közel kell menni, keresni a szemkontaktust és kiállni egy vad, életveszélyes tekintetet…Volt, amikor Deli Eszter Kinga tükörre festett. Újabban gyerekrajzokat interpretál vászonra, hímzéssel. A személyesség nála ars poetica, Louise Bourgeois-val állítja: csak az érdekes, ami személyes.
…
A Szivárványlány elsőre akár ijesztő is lehet. De időzzünk vele
kicsit, és rájövünk, harsányságával csak figyelmet szeretne, nagyvárosi Daphné: kérget növesztett önvédelemből. Ha kap egy kis törődést, érdekes dolgokat mutat, például hogy a szíve teljesen fedetlen. Távoli rokona az Ária derűs mesehőse. Az ő alakja légies és áradó, még
saját körvonalai sem teljesen szilárdak, talán nem is fontosak, hiszen ő fehér alapon fehér, tiszta lendületből ered egy csillag után, nem is létezik számára más. Csak így lehet az ember céltudatos. Bonyolítja
a dolgot, ha nem egyedül vagyunk a képen. Amint több alak
jelenik meg, az érintkezés apró jelei hihetetlenül fontossá válnak:
hogy beadja-e a baba a derekát kísérőjének…Az Infáns-ban két
technika találkozik: egy már megfestett portréra kerül rá a hímzés harmadik dimenziója. Mégis, mintha nem elfedne, hanem feltárna egy mélyréteget a fonál hússzíne. És ez itt a nehéz: feltenni a kérdést, mi bennünk, ami saját, és mik a ránk húzott szerepek lerakódott
törmelékei: mi bennünk az álarc és mi a feltárulkozás?
részletek Molnár Illés költő kiállításmegnyitó szövegéből, a teljes szöveg és további részletek a kiállításról itt.
